Tegnap este Anneke van Giersbergen koncerten voltunk a Club 202-ben, ezen apropóból gondoltam, hogy írok egy bejegyzést, annál is inkább, mivel Anneke pályafutását gyakorlatilag a kezdetektől fogva nyomon követem, így akár rajongónak is nevezhetem magam. Mielőtt a tagnapi benyomásaim ecsetelésébe kezdenék, vegyük át, hogy kiről is beszélünk, hátha van olyan olvasó, akinek idegenül cseng Anneke van Giersbergen neve.

Nos, Anneke 1995-ben tűnt fel a rock zene világában, amikor a holland The Gathering zenekar énekesnője lett, így már az ő közreműködésével jelent meg a Mandylion című lemezük, amely a harmadik volt a sorban. A The Gathering első két albuma az Always… (1992) és az Almost a Dance (1993) négy különböző férfi énekes közreműködésével jelent meg, így a 22 éves Anneke érkezése jelentős változásokat hozott.

Igazán nagy sikereket a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején értek el. A legnagyszerűbb lemezük a Nighttime Birds 1997-ben jelent meg. Ebben az évben kétszer is játszott a The Gathering Budapesten, júniusban és szeptemberben. Az őszi koncerten, amelyen a Tiamat társaságában játszottak az E-Klubban, ott voltam és máig meghatározó élményként szolgált a fellépésük.

A 90-es években...

A következő albumokkal (How to Measure a Planet? (1999), if_then_else (2000), Souvenirs (2003)) az együttes fokozatosan eltávolodott a gothic metal-tól és egyre közelebb kerül az alternatív rock-hoz. Az újabb magyarországi koncertre 2001-ben került sor, amit 2002-ben egy nagyszínpados Sziget fellépés követett, ahol a Nightwish-el karöltve melankólikus szépségű koncertekkel ajándékozták meg a nagyérdeműt. A 2004-ben kiadott újabb lemez, a Sleepy Buildings egy félakusztikus előadás volt, amit két éjszaka alatt rögzítettek. A zenekar ebben az évben ismét kétszer vendégeskedett nálunk, egy Wigwam buli és egy Sziget fellépés alkalmával.

Még a The Gathering élén...

2005. február 20-án Annekének megszületett Finn nevű fia, ám ez nem vetette vissza a karrierjében. Egyébként az apa amellett, hogy férj, a színpadon is a kedvese mellett áll, ugyanis egy jelenlegi zenésztársról beszélünk. Az együttes Home című albuma 2006 áprilisában jelent meg, amit újabb turné és újabb Sziget koncert követett. 2007. június 5-én robbant a bomba, amikor a zenekar bejelentette, hogy augusztusban Anneke kilép az együttesből. Indokként az szolgált, hogy az énekesnő szeretne több időt fordítani a családjára és új, saját együttesére az Agua de Annique-re.

Még ebben az évben megjelent Air című lemeze, amely sokkal inkább volt szólólemez, mint egy újabb együttes munkája és a hátrahagyott örökséggel sem vette fel a versenyt. Ezt a sort követte a Pure Air című lemez 2009-ben, amelyen szinte már hangszerek sem nagyon szerepeltek, az akusztikus dallamok pusztán aláfestésként szolgáltak az énekesnő gyönyörű hangjához. Szintén 2009-ben jelent meg Danny Cavanagh-val (Anathema) közös akusztikus koncertlemeze (In Parallel), majd az In Your Room című szólóalbuma.

Eközben a koncertezés sem állt le és ismét felénk fordult a turnébusz nagy fekete kereke. A Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Házban, az Anathema énekes Danny Cavanagh oldalán éjszakába nyúló, emlékezetes akusztikus koncertet adtak, ahol szintén ott voltunk (sőt az anyukája hasában már Boldizsár is velünk volt).

2010 novemberében Pécsen és két napra rá az A38-as hajón lépett fel az Agua de Annique (ezek kimaradtak), majd lassan elérkeztünk a tegnap estéhez, illetve 2012-höz. Idén látott napvilágot az Everything Is Changing címmel a legújabb lemez – amely sokkal erőteljesebb, mint az elődei -, ami már nevében is saját, tehát az Agua de Annique név hátrahagyásával került kiadásra, így jöhetett az újabb turné és az újabb budapesti fellépés.

Négyesben indultunk az egykor szebb napokat látott koncerthelyszín, a Club 202-felé. A rock rajongók egykori fellegvára, amely Wigwam néven igen sikeres éveket tudhat maga mögött, szűk két éve indult újra új névvel, ám a névcserén kívül semmi nem változott. Az tény, hogy olykor igen rangos előadók is megfordulnak a város e kieső helyszínén (tőlünk 16 km:-)), ám a környezet csalódást keltő.

Mire e ténytől sikerült függetlenedni illetve egy sört elfogyasztani, már túl is voltunk a két előzenekaron a holland Kill Ferelli-n és a német Frames-en. Pontban kilenc órakor csapott a húrokba a zenekar és lépett színpadra Anneke. Az újabb csalódás akkor ért, amikor a kezdés pillanatában körbenéztem, hiszen túlzással sem volt fél ház. Nagyjából 200 rajongó ácsoroghatott a színpad előtt, így a többieknek gyorsan meg is idéztem egy Gathering-es koncert DVD-met, amikor egy nyári fesztiválon 72 000 ember előtt énekelt a holland lány. Nem tudni mi okozta az érdektelenséget, hiszen az új lemez elég erős, Anneke élete csúcsformájában énekel rajta, és mégis csak a rockzene egyik legkarakteresebb énekesnőjéről beszélünk… Na, de sebaj, akiért jöttünk az itt volt, így rá összpontosítottunk!

Nyitásként az új lemez Feel Alive-ját kaptuk, amely klipje egyetlen vágás nélküli felvétel, ahol a látnivalót kizárólag Anneke szolgáltatja, ahogy pőrén elénekli a dalt. A koncerten Anneke szokásához híven mély átéléssel, tündéri mosollyal és igéző pillantásokkal adta elő a szerzeményeit. Aki úgy gondolta, hogy egy laza popkoncertet fog látni, annak csalódnia kellett, mert volt néhány igazán megdörrenő nóta, mint pl. a Take Me Home. Természetesen a műsorban helyet kaptak a szentimentálisabb nóták is, így előkerült a My Boy és a Beautiful One is. Nem is lett volna kerek a műsor, ha nem kerül elő néhány dal a Gatheringes érából is, így meghallgathattuk a Saturnine-t és az Even The Spirits Are Afraid-et is. Egy nóta erejéig színpadra állt a nyitózenekar, Kill Ferelli énekesnője, Kelly Kockelkoren is, így egy duettnek is tanúi lehettünk.

A koncert egyetlen negatívuma a rövid műsoridő volt, hiszen bő egy órával a kezdés után elkezdték a „befejezem-elköszönök, visszahívtok-visszajövök” játékot, amit kétszer megismételtek, ám másfél óránál így sem volt hosszabb az előadásuk. A második ráadásban szerencsére hallhattuk a Devin Townsend féle Hypedrive-ot is, amely frappáns zárása volt a bulinak.

Összességében az előadott 16 szerzeménytől azt kaptuk, amiért Anneke koncertre megy az ember, így éterien lebegő derűvel felvértezve indultunk haza. Végezetül egy népszerű zenei blogról idéznék egy mondatot, amely velősen foglalja össze az este lényegét: „Anneke ezúttal is gyémántfejes dugványozóval döfött szívünk gyökerébe, s plántálta el bele a szépség és az érzékenység vetőmagját…”

Koncertfotók: Mohai Balázs/mush.hu